Én a Felső Tisza-parton szoktam futni, ki Tápéig, esetleg tovább is.

A köszönés nekem is szimpatikus, faluhelyen nőttem fel, gyermekkoromban sokat jártam a "határ"-t, s ott megszoktam, hogy mindenkinek köszönünk, de helyesebb ha azt írom: szeretem ha köszönünk. Be kell valljam erről magam is megfeledkeztem, átvettem a "városi tempót", igyekszem majd erre odafigyelni.

Ami végtelenül felbosszant, az az emberek nemtörődömsége. A minap is 2 motoros húzott el mellettem ezerrel,  álcafüstöt eregetve. Nem érdekli őket sem az, hogy az ő szmogjukat fogom beszívni-kinn a szabadban ahová többek között pont a jó levegő miatt megyek, sem hogy bármikor sávot válthatok egy lyuk miatt, s mivel zenével futok nem hallom őket ezért simán elcsaphatnak.