Versenybeszámoló egy deca ironman tollából

pen | 2007-01-28  | 8 hozzászólás

• cimkék:
• ultratriatlon, 
• Vőneki Antal, 
• ironman, 
• deca 

Tweet

A IX. Dekatriatlon Világbajnokságot 2006. június 11-25. között rendezték meg Franciaországban, Vidauban. A 38 km úszásból, 1800 km kerékpározásból és 422 km futásból álló versenyről első kézből olvashattok egy remek élménybeszámolót, a 18. helyen végzett magyar versenyző, Vőneki Antal tollából. 

Deca ironman versenyélményeim

2006. június ...

Szegedről Európa legszebb tájain - az osztrák Alpok érintésével Genován, San Remón, Monte-Carlón, Nizzán, Cannes-on keresztül jutottunk a dél-francia, Földközi-tengertől mindössze 30 km-re fekvő Vidauban városába 1700 km autózás után.

A DECATRIATHLON VILÁGBAJNOKSÁG (DECA IRONMAN - azaz TÍZSZERES VASEMBER) 38 km úszásból - 1800 km kerékpározásból - 422 km futásból (azaz 10 maratonból) áll, mindösszesen 2260 km-ből, ami annyi, mint Szeged - Moszkva távolsága autópályán.

Christophe Llamas főszervező, ultratriatlonista köszöntőjéből :
- "... ezen távok teljesítésére átlag halandónak esélye sincs."
- "Egy extrém erőpróba, önmagunk felülmúlása jegyében, messze az üzleti sporttól."

Adeline Llamas szevező(nő) köszöntőjéből:
- "Egy nap Christophe beszélt nekem az ultratriatlonról, és én azt gondoltam, hogy ezek csak üres szavak, de amikor bejelentette, hogy ő meg is akarja valósítani a kedvenc versenyét, csak azt mondtam neki, mint mindenki más: te meg vagy őrülve..."
- "Mi készteti ezeket az atlétákat, hogy részt vegyenek ezen a versenyen a világ minden tájáról? A kihívás, a bizonyítási vágy? Csak ők tudják, és mi pedig csodálkozunk, mert a befektetett erőfeszítés elképzelhetetlenül nagy, a szavunk is elakad, látva, hogy teljesítik a feladatokat - hatalmas bátorsággal és akarattal."

Claude Pianetti Vidauban polgármesterének köszöntőjéből:
- "Ezen a gyönyörű versenyen a világ jelenlegi húsz legjobbja mérkőzik meg a kiváló fizikai és mentális képességekkel rendelkező Christophe Llamas zászlaja alatt."
- "Ezt a titáni erőpróbát és kérdéseit legjobban Szókratész fogalmazta meg: "Hogy megismerjük önmagunkat, nem csupán azt kell tudnod mid van, azt is kell tudnod, hogy ki vagy." "

A világ leghosszabb megrendezésre kerülő triatlon verseny a decatriathlon - azaz deca ironman, mely világbajnokságnak IX. alkalommal, ezúttal Európában Vidauban városa adott otthont. 7 év mexikói és egy év hawaii rendezés után jutott el a franciákhoz a decatriathlon. A verseny lényege, mint minden klasszikus triatlon versenyen a folyamatosság, a 3 sportág sorrendben egymás után történő teljesítése: az előírt 38 km úszótáv után közvetlen jön az 1800 km kerékpározás, melyet a 422 km futás követ, meghatározott limitidőkkel.

A IUTA (International Ultra Triathlon Association) versenyei között világbajnokságként volt megrendezve a DECATRIATHLON Franciaországban, annak szabályai, pontozásos rendszere szerint, annak felügyeletével.
A franciák sportszeretete közismert a Tour de France versenyek közvetítéseiből. Minket, ultratriatlonista versenyzőket nagy-nagy szeretettel, tisztelettel vettek körül, mondhatni a tenyerükön hordoztak. A versenyzőket egyenként nyitott cabriókban a Citroën "kis kacsától" az Audiig mindenfélében hordták szurkolókkal körülvéve a város utcáin keresztül - az ablakokban is integető, fürtökben lógó, mosolygó, ünneplő közönséggel még hatványozva a hangulatot - a megnyitóünnepség helyszínéről, a főtérről a sportközpontig, ahol további, az éjszakába nyúló ceremónián vettünk részt. Az ünnepségen minden versenyzőt egyenként bemutattak, kihívtak a pódiumra és mindenkivel elbeszélgettek a nagyközönség előtt.
A megnyitóünnepség igazi sportünnepély volt. Több, mint felejthetetlen...

A verseny alatt átlagban 35-38 Celsius fok forróság volt napközben, de sokszor 40-42 fokot mértem árnyékban, saját hőmérőmmel. Egész nap hallottuk a kabócák jellegzetes hangját, a tikkasztó meleghez érdeshangú ciripelésük hozzátartozik.

A nagy meleg miatt kerékpározás közben egy alkalommal meg kellett állnom, mert egy korábbi 1. helyezett deca ironman a kerékpárján ülve egy dróthálós kerítésnek volt dőlve. Kérdeztem tőle, hogy van, segíthetek-e valamiben, de nemcsak nem válaszolt, a szemét sem mozgatta, "csak nézett" pislogás nélkül mozdulatlan. Azonnal hívtam a segítséget.

Más alkalommal másnál - ma már sajnos nincs közöttünk - ugyanezt tapasztaltam a kerékpárpálya legnehezebb, leghosszabb erős emelkedőjének alján. Itt is "se kép, se hang", az időpont: dél.
Tudni kell, hogy erős emelkedőn félúton, ha megáll a versenyző, akkor nem tud újra elindulni, mert nincs ideje mindkét lábát bepattintania a pedálba.

A hosszútávú triatlon versenyeken a bolyozás (egymás szélárnyékában való kerékpározás) tilos, azaz mindenki egyenként küzd meg a távval, győzi azt le. A kerékpárpálya a város szélén volt kijelölve, ahova a városból napközben busszal szállították ki a szurkolókat.



A verseny alatt folyamatosan kihangosított közvetítés zajlott, TV-kamerák, fotó-riporterek, újságírók szorgoskodtak. A verseny állandó szpíkere Thierry Hauw - azon kevesek egyike, akik tudtak francia létükre angolul -, megjegyezte nekem a verseny végén, hogy én voltam a legvidámabb, legmosolygósabb versenyző a mezőnyben. Legalább valamiben a legjobb voltam...   :)

Az biztos, ha nekem a közönség drukkolt, azt én nem tudtam válasz nélkül hagyni. A francia közönség pedig - hihetetlen! Olyan szeretettel, csodálattal vettek körül, mint deca versenyzőt, hogy volt aki a pólójára írta a nevemet, amit később a dzsipjének pótkerekére húzott és így használta a kocsiját. Névre szóló "ALLEZ ANTAL VŐNEKI" transzparenseket, piros-fehér-zöld színű magyar zászlókat készítettek. A kerékpárpálya leggyilkosabb emelkedőjénél az aszfaltra írták az én nevem is.

A futásom legvége előtti estén nevemre szóló "Décatriathlonos", asztalnyi méretű tortával leptek meg, bulit rendeztek a tiszteletemre a sátrunknál - miközben én persze róttam a futóköreimet -, de már csak másnap reggelig. Ennyi mindent kigondolni sem tudtam volna...



Mint ultratriatlonos versenyeken a világon mindenütt bevett szokás, hagyomány, hogy a verseny legvégén, a futás legutolsó körét ellenkező irányban kell futni, ahol minden versenyző a saját nemzeti lobogójával - én Magyar Zászlóval futhattam újra a segítőm: feleségem kíséretében.

A feleségemmel futni,
Magyar Zászlóval célszalagot átszakítani,
egyedül képviselni Magyarországot a világ leghosszabb versenyén ...

A felkészülésről: még egy szimpla maratoni távra való felkészüléshez is az edzésekről könyvek vannak írva, így belekezdenem sem érdemes... A decatriathlon annyit jelent, mintha Franciaország és Anglia között átúsznánk a La Manche csatornát, utána Londontól Szegedig kerékpároznánk, majd közvetlen megérkezés után 10 maratont (10 x 42,195 km), 422 km-t futnánk.

Felkészülésem legnehezebb része mégis abból adódott, hogy a segítőmnek/feleségemnek megígértem, eljárok vele táncórákra - cserébe azért, hogy engem a verseny alatt folyamatosan ellát. Volt olyan edzésnapom, amikor félmaratoni futás után kellett mosolyogva Bécsi keringőznöm, vagy Quicksteepet járnom. Szívesebben futottam volna inkább a másik felét a maratonnak...   :)
Ma már továbbhaladó csoportba járunk   :(

A záróünnepségre hárman speciális mankóval jöttek mindkét kezükben, plusz segítővel a járáshoz. Persze a többiek, így én is úgy néztünk ki, mintha a harctérről jöttünk volna, sokan bicegve, sántán.

1 hónap múlva júliusban már Németországban Lensahnban a Tripla Ultra Triathlon versenyen (11,4 km úszás - 540 km kerékpározás - 126 km futás) vettem részt, rá 1 hónapra pedig augusztusban Nagyatádon "örömködhettem" az egyetlen hazai Hosszútávú Triatlon Országos Bajnokságon, a "szimpla ironman"-en, azaz a klasszikus triatlon távon (3,8-180-42,2 km).

A két ultratriatlon (deca iron és tripa iron) versenyen elért helyezésemért annyi pontot kaptam, amennyivel a IUTA számításai, pontrendszere szerint 2006-ban a világranglista 10. helyén végeztem.

A mérleg:
3 hónap - 14 ironman,   világranglista 10. hely

A deca eredményhirdetésén a nézőktől zsúfolt főtéren levő emelvényre (színpadra) annyi széket tettek, amennyi versenyző volt és mindenki arra a székre ült, amelyikre akart - célozva arra, hogy mindenki győztes volt, aki megcsinálta - nem voltunk időrend szerint sorba állítva/ültetve! Az első három helyezetten kívül mindenki egyforma érmet, egyforma trófeát, egyforma oklevelet kapott (persze más-más időkkel).

A decatriathlonról való hazaérkezés után többször, még 5 nappal később is, amikor felébredtem, azt hittem, hogy a versenyen vagyok, hangosan meg is kérdeztem a nejem: hányadik körnél tartok, mennyi idő telt el stb.stb. - hogy "képben legyek". Az élvezet 2 hét helyett három hétig tartott, az élmény persze egy életre szól.
Szeged, 2006. december 29.

Vőneki Antal
ironman
dupla ironman
tripla ironman
deca ironman

Forrás: www.decatriathlon.fw.hu